A lisztharmat a növényekre

A lisztharmat az egyik leggyakoribb és könnyen felismerhető növénybetegség. Szinte semmiféle növényfaj immunis, egyesek azonban érzékenyebbek, mint mások. A lilák , a rákos alma, a phlox, a monarda, a rózsák, a szőlő, a squash és az uborka valószínűleg a lisztharmat célpontja.

Elsõdleges a lisztharmat

Amint azt a név is jelzi, a lisztharmat fehér vagy szürke szemcsézettségűnek tűnik, a növények leveleire és szárára.

Valójában többféle lisztharmat használnak, de mindegyik alapvetően ugyanolyan. Nem észlelhet problémát, amíg a levelek felső felülete porszerű lesz, de a lisztharmat befolyásolhatja az alsó levélfelületet, a szárakat, a virágokat, a rügyeket és még a gyümölcsöt is.

Habár a porszerű penész nem vonzó, ritkán halálos kimenetelű. Ugyanakkor hangsúlyozza a növényt, és a súlyos vagy ismétlődő fertőzések gyengítik a növényt. Ha a levelek felületének elégsége porlágyazódással borul, a fotoszintézis károsodott. A fertőzött levelek gyakran idő előtt esnek. Ez különös problémát jelenthet az ehető növények esetében, mivel az elégtelen fotoszintézis csökkentheti a gyümölcs vagy zöldség ízét. Ha a bimbók megfertőződnek, akkor egyáltalán nem nyílnak meg és érlelhetnek.

A lisztes gombás gombák gazdaszervezetek, ami azt jelenti, hogy a különféle lisztharmat megfertőzi a különböző növényeket. A lilákon lévő lisztharmat nem terjed át a szőlőre vagy a rózsára.

Azonban az összes lisztharmat ugyanazokat a feltételeket részesíti előnyben.

Mi okozza a porlisztet?

A lisztes gombás gombák mindenütt megtalálhatók. Átszivárognak a növényi törmelékben, és tavasszal spórákat termelnek. Ezek a spórák a szél, a rovarok és a fröccsenő víz által szállítják a növényekre. A lisztharmat növekedésének és elterjedésének ösztönzése:

A lisztharmat szabályozása

Mi a teendő, ha a növények fertőződnek a porlisztekkel?