Tippek az ideális körülményekre, a szaporításra és a cserére
A bostoni páfrány (Nephrolepis exaltata bostoniensis) az egyik legismertebb páfrány, és csodálatosan kedveli a szobatisztaság kedvéért. A bostoni páfrányok jellemzően vonzóak, hosszú, kecses rétekkel, apró levelekkel díszítve. Ez egy viszonylag kemény páfrány , amely nagyobb toleranciát biztosít a fényre, mint a többi faj, és amennyire a páfrányok mennek, jobban tolerálják a száraz körülményeket és könnyedén terjednek.
További bónusz, hogy a bostoni páfrányok számos módon, pl. Állványokon, lógó kosarakban, csoportosulás részeként vagy a jobb ablakpárkányon található buja példányos növényeknél is megjeleníthetők.
Annyira szívós, mint ez a páfrány, meg kell adnod a megfelelő gondosságot. Néhány egyszerű növekedési tippet követve gyönyörű és élénk faburkolatot garantálhatsz, amire büszke lehetsz.
Ideális növekedési feltételek
Annak biztosítására, hogy a boston páfrány növekedjen a potenciáljához, meg kell teremteni a megfelelő termesztési feltételeket, beleértve a megfelelő fényt, a víz mennyiségét, a hőmérsékletet, a talajösszetételt és a műtrágyát.
- Fény: A bostoni páfrány világos, közvetett fényt igényel. A Nephrolepis egyes fajtáit fel lehetne képezni a szinte teljes napfény kezelésére, de a legtöbb, beleértve a bostoni páfrányt, inkább szűrt, dappled fényt ajánl.
- Víz: Fontos, hogy a gyökérgolyót mindig nedvesítse. Ha a boston páfrány valamivel száraz területen ül (nedves vagy nedves), a köd vizet gyakran nedves állapotban tart.
- Hőmérséklet: Ezek a páfrányok túlélhetik az esetleges hidegvérzést, akár 50 F-ra, vagy akár néhány órára enyhén hidegebbé. Azonban valóban növekedni fognak 60 F és 75 F között.
- Talaj: A bostoni páfrányoknak lángos, gazdag, szerves keverékre van szükségük. Győződjön meg róla, hogy a vízelvezetés jó, hogy elkerülje a gyökerek rothadását, ami nyilvánvaló lesz, ha a növény leveleit elveszíti vagy vizesnek tűnik. Jó ötlet lehet olyan talaj kiválasztása, amely szerves anyagot tartalmaz.
- Műtrágya: A vegetációs időszakban a páfrányot folyékony vagy lassú felszabadulású pelletekkel táplálja. Ha nem vagy elégedett a páfrány fejlõdésével, akkor nem fog fájni a mûtrágya ésszerû korlátjai között.
Növekvő tippek
A Nephrolepis páfrányok értékelik egy kis vékonyrétegkromatográfiát. Szeretnek meleg, párás körülmények között tartani, és nem értékelik, hogy a levegő a nyílásokból vagy szellőzőnyílásokból kifolyik. Távolítsa el a halott leveleket, és alkalmanként forgassa a növényt, hogy egyenletesen növekszik. Télen, amikor a növény nem növekszik, csökkentheti az öntözést, de a páfránynak soha nem szabad teljesen kiszáradni. Győződjön meg róla, hogy az elemek egyensúlyának megőrzése a legjobb eredmény elérése érdekében - ahogyan az élet hátralevő részének nagy része igaz, a páfrányok növelése mérsékelt és józan megközelítés, amely egyetlen elemet sem túlzottan hangsúlyoz.
Repotting tippek
Tavasszal újra komposztálni kell, még akkor is, ha a bostoni páfrány nem termesztette a potot, és nem szükséges feljebb lépni a pot méretben. Azok a gyakori jelek, hogy egy növénynek szüksége van a repotációra, a túlzsúfoltság és a hervadó levelek közé tartozik, ezért tartsa szemmel a Nephrolepis-ot, mert minden olyan jelzőt jelez, Ez is egy jó alkalom arra, hogy a növényeket elkülönítsük és megsokszorozzuk a gyűjteményedet.
Szaporítási tippek
A bostoni páfrányok nagyon könnyűek a propagációhoz, egyszerűen szétválasztják az üzemet, miközben tavasszal repottanak. Még a nagyon kicsi szakadékok is gyökeressé válnak, ha gondoskodni fog velük (ami azt jelenti, sok meleg és páratartalom). Győződjön meg róla, hogy minden egyes részleg egészséges gyökerekből áll. A páfrányokat a spóra is szaporíthatja, de ez némileg nehezebb.
Nephrolepis fajták
Valójában két faj a Nephrolepis által termelt: N. cordifolia és N. exaltata. A N. cordifolia két láb hosszúságú felfelé fekszik, míg a N. exaltata a legelterjedtebb fajta, beleértve a kard péksüteményt is, merev, akár három láb magasak, és a csipke páfrány (vagy Whitmanii) fodros, fodros vagy érdekes felszínű levelek. Mindkettő N. exaltata bostoniensis fajta, melyet 1894-ben fedeztek fel, amely magában foglalja a Rooseveltii-t is.